A Csakoda fiatal képzömüvészekböl álló csoport, melyet Trapp Dominika és Dés Márton alapított 2011 márciusában. A csoport Képvándorlás Magyarországon elnevezésü programjával 2011 augusztusa óta járja hazánk kistelepüléseit. ,,Célunk, hogy a kortárs képzömüvészet legalább egy kicsiny, általunk képviselt szeletét a Budapesten kívül élö, a kortárs müvészeti párbeszédböl gyakran kirekesztett közönség számára is elérhetövé tegyük, és egyúttal mi is bövíthessük ismereteinket, új szempontokkal és véleményekkel szembesülhessünk."

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Juhász Anna interjúja a Tranzit.hu-n

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Elhangzott a 10. Made in Hungary+MEED szakmai napján az Új Budapest Galériában, a társadalmi design szekció egyik elöadásaként:

"Trapp Dominika vagyok, a Csakoda képzömüvészeti csoport egyik alapítója. Az elöadásomban megkísérlem felvázolni a csoport motivációit, bemutatni az eddigi tevékenységünket, és zárásképpen a jelenlegi célkitüzéseinkröl is ejtenék pár szót.

2011 márciusában, a diósgyöri Ady Endre Müvelödési Házban egy csoportos kiállítás alkalmával született meg Dés Márton és Trapp Dominika ötleteként a Csakoda-projekt. Ez a bizonyos csoportos kiállítás egy kulturális fesztivál részeként került megrendezésre, emiatt a nézösereg többsége a koncertek fáradalmait pihente ki a kiállítótérben. Marcival nem tágítottunk a vidám, meglehet becsípett látogatók háta mögül, és kihallgattuk elmélkedéseiket a müvészetröl. Némelyekkel belemélyedtünk egyik-másik kép elemzésébe, és rettentöen élveztük a friss véleményeket.
A nap folyamán körbesétáltuk a települést, ettünk egy pizzát a diósgyöri vár tövében található étteremben, és visszatérvén a müvelödési házba, szinte egyszerre ötlött fel mindkettönkben egy vándorló kiállítás képzete, amely kistelepülések müvelödési házait járná szerte az országban. A szervezést beindítottuk, amint haza értünk: kitaláltuk a nevünket, logót terveztünk, felkerestük az általunk kedvelt fiatal müvészeket, honlapot kreáltunk, és levelezésbe kezdtünk megyénként egy-egy kistelepülés müvel?dési házának igazgatójával.
Az, hogy a Csakoda szervezése iránti lelkesedés egyböl megmutatkozott az esetünkben, talán nem csak amiatt történt, mert vicces lenne még a községiek avatatlan sziporkáit fülelni, meg jó volt a pizza, hanem talán amiatt is, mert ez az ötlet egyrészt egy még ma is létezö jelenségre reagál, másrészt egy többünk által megélt dilemmára kinálhat részmegoldást, miszerint:“Minden müvész ugyanolyan. Arról álmodnak, hogy valami társadalmibbat, kollaboratívabbat és valódibbat alkotnak, mint a müvészet."
A kulturális javakhoz való hozzáférést egyfelöl meghatározza a szociális helyzet és a társadalmi intézmények (család, iskola, média stb.) jellemzöi, ugyanakkor számos Magyarországon készült társadalomtudományi felmérés támasztja alá azt a közkeletü vélekedést is, mely szerint vidéken az embereknek lényegesen kevesebb lehetöségük adódik a kulturálódásra mint a fövárosiaknak. A nagy eltérés oka feltehetöen az intézményi ellátottságban és az oktatásban keresendö, és azok, akik nem férnek hozzá közvetlenül színvonalas kulturális termékekhez, egy ponton túl már nem is ismerik fel saját szükségleteiket. Ugyanis “az esztétikai élvezet szerzett képesség, amely azoknak a privilégiuma, akik hozzájutnak a feltételekhez.”
A településekhez legközelebb esö, és gyakran egyetlen kulturális befogadó intézmény a müvelödési ház. Míg a nagyobb városok esetében elsösorban a kultúraközvetítés a legföbb feladatköre, addig kisebb településeken többfunkciós szerepe alakult ki. Felmérések alapján a müvelödési házakat legnagyobb arányban 14-18 éves fiatalok, legkisebb arányban id?sek látogatják. A különféle korosztályok más-más irányú tevékenység céljául választják, ám a legnépszerübb programok mindannyiuk között a színházi elöadások, bálok, vásárlási lehetöségek és kiállítások. Az iskolázottságot tekintve talán nem meglepö, hogy a képzettebbek a kulturális programokat részesítik elönyben, míg a kevésbé iskolázottakat inkább az olcsó vásárlási lehetöségek és a bálok csábítják az intézménybe.
Kürti Emese müvészettörténész szerint a müvelödési házak megváltozott státusza nagyrészt a szabadidö apadásával magyarázható. A kultúrotthonok igazi közönségét jórészt a munkás- és alsóbb középosztály tagjai tették ki, akik a rendszerváltást követöen a megváltozott munkakörülmények miatt és számos más okból veszítették el fontos pozíciójukat. A jelenlegi állapot megoldását a fiatal értelmiségiek aktivizálodásában látja, akik laptopjaik mellöl felállva, új értelmet tudnának adni az elhagyatott épületeknek.
Számunkra a müvelödési házak több okból váltak érdekessé. Gyakorlati, elvi és érzelmi okai is vannak a választásunknak. A csapat legtöbb tagja nem fövárosi és nem értelmiségi családból származik. Ez a müvészethez való viszonyunkat, úgy gondolom, valamennyire befolyásolja. A müvházak emelett a legegyszerübb kiállítási helyszínek, felszerelve minden kellékkel, segítökész emberekkel, kiépült kapcsolatrendszerrel és rendkívül inspiráló belsö terekkel.
A müvelödési ház a múzeummal szemben nem elit hely.
“A múzeum gyakorlatilag azok számára áll nyitva, akik amúgy is otthon érzik magukat benne." A kultúra szentélyei közül talán a müvelödési ház az egyetlen, amelynek a küszöbénél csak páran jönnek zavarba.
A múzeum és a kultúrház története természetesen sok szempontból különbözik, hiszen a kultúrházat soha nem azonosították az elitkultúrával - az értelme épp a müveltség kiterjesztésében rejlik. A két intézmény viszont mindenképpen közös abban, hogy közintézmények, az adott nagyváros vagy kis település kulturális életében központi szerepet töltenek be. Ezzel szembe állítható pl. egy nagyvárosi galéria, amely, bár próbálkozhat szélesebb közönségréteg bevonzásával, föleg szakmai figyelemre tarthat csak számot.
Ma a haladónak mondható múzeumok egyszerre munkálkodnak az örökségük megörzésén és meghaladásán, saját korábbi fegyelmezö és távolságtartó énjük felszámolásán, engedve azoknak az áramlatoknak, amelyek a müvészet megismerését minél szélesebb körben szeretnék lehetövé tenni. Ha úgy tetszik a vándorkiállításunkat hasonló áramlatok is formálják. Az emberek becsalogatása a müvelödési házba, még ha zavarba se jönnek, számunkra meglehet?sen nehéz feladat. A Csakoda bandájával gyakran kevesek vagyunk ahhoz, hogy érdekesek legyünk egy település lakói szemében. Dolgoznunk kell azon, hogy eljöjjenek az emberek, és erre alkalomról alkalomra új módszereket kell kitalálnunk. Rendszeresen társulunk zenészekkel, akik a megnyitók után koncertet adnak, illetve helyi csapatokkal, akiktöl elsösorban azt reméljük, hogy a közönségüket is magukkal hozzák. Egy koncert, egy break-tánc fellépés vagy egy buli feltehetöen nem fogja elüldözni azokat, akiket a kiállításmegnyitó vonz, viszont becsalogathat olyanokat, akik egyébként a kiállításunkra nem lennének kíváncsiak. A legkönnyebb persze iskolásokat becserkészni, akikröl nem derül ki, hogy egyébként eljöttek volna -e, hiszen a rajztanáraik felelösek értük. Záhonyban megközelítöleg százötven iskolás gyerek látta a kiállításunkat és részt vett a rögtönzött múzeumpedagógiai foglalkozáson - köszönhetöen a szervezök, a müvelödési ház igazgatója és a rajztanárok közti együttmüködésnek. A célközönségünk tehát bárki, aki mozgósítható, és a célunk részben annyi, hogy a legkülönfélébb emberek férhessenek hozzá kortárs müvészeti alkotásokhoz egy otthonosnak mondható közegben, egy jó hangulatú délután folyamán. A vállalásunkat egyáltalán nem tekintem önzetlenségnek, és az élményeink nem csak az adás öröméb?l fakadnak: az új helyszínek, a megszokottól eltérö reakciók inspirációi azok, amelyek föként gazdagítanak. Eddig kilenc kistelepülésre látogattunk el, és minden egyes helyszínen rendkívül eltérö tapasztalataink voltak a látogatókkal kapcsolatban - ezekröl a kiadványunkban olvashatnak. Láthatják, hogy nem csak vidéken jártunk, hanem pl. Budapesten is rendeztünk egy évzáró kiállítást egy kortárs müvelödési házban, a Müsziben. A legutóbbi akciónk a dunaújvárosi Éjszakai átszálló fesztivál megrendezése volt a Kortárs Müvészeti Intézet felkérsére. A 4 napos fesztivál idejére beköltöztünk az intézménybe, és a kiállításainkat jórészt a mütárgyraktárban fellelhetö lomokból építettük.
Fontos megjegyeznem, hogy a Csakoda tevékenységét mindenkor céges illetve magánadományokból fedeztük.

A kultúrház és a kortárs mövészet összefonódásának jellegzetes példájaként említhetö még, hogy Magyarországon a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek avantgárd müvészei, az alternatív zenakarok, az ellenkultúra a külvárosi müvelödési házakban leltek otthonra. A Ganz MÁVAG Müvelödési Központ, az Ikarus, a Lágymányosi Müvelödési Ház, késöbb az Almássy téri Szabadidöközpont a kor legendás helyszínei voltak. A közös fellépések, együttmüködések elösegítették a hazai képzömüvészet intermediális jellegének kialakulását. A kultúrház akkor az elnyomó hatalom elöl nyújtott némi menedéket a kísérletezö, határokat feszegetö alkotóknak.

Talán nem tartják túlzásnak, ha azt állítom: az ö stratégiáik a jelenlegi kultúrpolitikai törekvések ismeretében ijesztöen aktuálissá váltak. Viszont a Csakoda a kezdetektöl fogva azt képviseli: ne fogadd el mindenhatónak a fennálló rendszert! merd megkérdöjelezni a struktúráit! keress egyéni utakat az érvényesüléshez! ne válj kiszolgáltatottá! függetlenedj! A Csakoda a monokulturalitással szemben a diverzitást, és a folytonosan átalakuló müvészetet gyakorolja és kreatív szökésvonalakon halad. Ez a fajta mentalitás a mindenkori hatalommal és intézményrendszerrel szemben a szabadon gondolkodó ember sajátja kell, hogy legyen, és az ö felelössége az, hogy ezt az éthoszt közvetítse a társadalom egésze felé. Mi ebben látjuk a társadalmi design értelmét."


"Tisztelt Müvelödési Ház!

A budapesti Magyar Képzömüvészeti Egyetem hallgatói vagyunk.
2011 szeptemberétöl egy, az egész országra kiterjedö kiállítássorozat állomásaként szeretnénk ellátogatni az Önök településére.
A kiállítássorozat célja hogy munkáinkat a Budapesten kívül élö,
a kortárs képzömüvészeti párbeszédböl gyakran kirekesztett közönség számára is elérhetövé tegyük, és egyúttal mi is bövíthessük ismereteinket hazánkról, új szempontokkal és véleményekkel szembesülhessünk.
Megyénként egy-egy kisebb települést szemeltünk ki szimpátia alapján- így esett a választás Önökre is. A legmegfelelöbb kiállítási helyszínnek a müvelödési házat tartjuk, amely hagyományosan a kulturaközvetítés helyszíne, ám ilyen minöségében mára egy kissé elhanyagolt.
A kiállításokon nagyon szívesen látjuk a gyerekeket, fiatalokat, akikröl, tapasztalataink alapján, feltételezhetjük, hogy kevés alkalmuk adódik a kortárs müvészettel találkozni. A meghívók és plakátok elkészítéséröl, a képek szállításáról természetesen mi gondoskodnánk.
Kérjük mihamarabb válaszoljanak, amennyiben szívesen fogadnának minket, és jelöljék meg azt vagy azokat az idöszakokat, amelyekben szabad lenne számunkra egy kisebb vagy nagyobb kiállítótér!

Baráti üdvözlettel:
Trapp Dominika , Dés Márton"

A Csakoda jelenleg háromféle formában müködik:

x A Csakoda - Csakide!!! programsorozat keretében 2011 óta tíz vidéki település müvelödési házába látogattunk el.

x A Csakoda - De ide is! projektjei a fövárosra koncentrálnak.

x Csakoda & ... elnevezés alatt futnak a csoport azon tevékenységei, amelyeket más müvészeti csoportosulásokkal társulva valósít meg.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

In 2011, Márton Dés and Dominika Trapp launched a travelling exhibition, called Csakoda – The Migration of Pictures in Hungary. (The name of the crew could be translated as "Only/Merely there" but this word also refers to the hungarian name of a "one-way train ticket", by which it implies geocultural and infrastructural meanings as well.) With nearly 20 young artist, we travelled to the community centres of rural Hungary and set up exhibitions with the help of local teachers and activists. The aim of the exhibition series was to make our works accessible to those who live outside of Budapest, and are often marginalized from the contemporary art discourse. Also, we would like to broaden our knowledge and would like to meet new perspectives and opinions. We consider the community centers the best exhibition sites, which are traditionally the sites of cultural mediation - although nowadays these become multifunctional institutions with multifarious profiles. Our group has visited 8 settlements since 2011. The audience of the community centres could take part in several programes: we launched museum educations for children and adults; entertained the youngsters with rap shows and experimental elctronic music jams, gave successfull concerts with local bands; exchanged views with the local intellectuals about our pictures and art itself. Once we could mobilize more than 100 students on our vernissage - which is a quite impressive result in a small town. On the summer of 2012 we cycled around the lake Balaton with pictures on our backs and exhibited in 3 settlements.


"Dear Community Center,

We are students at the Hungarian University of Fine Arts, founded a group called Csakoda and began a nationwide traveling exhibition in august 2011. As a stage of our tour we would like to visit your settlement. The aim of the exhibition series is to make our works accessible to those who live outside of Budapest, and are often marginalized from the contemporary art discourse. Also, we would like to broaden our knowledge of our country, and would like to meet new perspectives and opinions. Per counties, we have chosen smaller settlements, based on what thought we would like - thus we have chosen you. We consider the community centers the best exhibition sites, which are traditionally the sites of cultural mediation, although they become neglected nowadays. At our vernissages we welcome children and students, who - we can assume, based on our experience - rarely have the opportunity to meet contemporary art.
Of course, we take care of promotion and the transportation of our works.
If you like our project please answer as soon as possible and choose a date when there is a free exhibition space for us!

Yours faithfully,
Dominika Trapp, Márton Dés"

Our first appearance in the capital was in 2012 in MÜSZI. We organized a summarizing/year closing exhibition here. MÜSZI was a conscious choice because it acts the part of a community center in a rethought way at the very middle of the city. We named the exhibition for Csakoda - De ide is! - in rough translation: "Only there - but here as well!" We intended to refer to the changed context. The exhibition was preceded by a two months long serious preparation which resulted in a 270 pages book about our project and a lot of new artworks inspired by our experiences. Our second "De Ide is!" project was a demonstration against state censorship. We wanted to express our solidarity with the banned Márton Dés, the co-founder of Csakoda. In addition to the above-listed ideas, one of the most important motivator for the members of the Csakoda crew, that after our graduation, we could still work as a part of a working group.

Presently, Csakoda functions in three forms:

x Within the framework of The Csakoda - Csakide!!! program series we visited ten settlements of rural Hungary.

x The projects of Csakoda - De ide is! focuses on our capital.

x Under the name of Csakoda & ... we work together with other art groups.