ZÁHONY - VOKE VASUTAS MÜVELÖDÉSI HÁZ ÉS KÖNYVTÁR - 2011/11/11

Egy utazás jelentöségét nem az örömteli élmények, hanem csalódások adják meg– nem tudjuk, ki mondta ezt, talán senki sem mondta, de a CSAKODA záhonyi, 2011. november 11-re datált kiruccanására mindenképpen igaz. „Itt elengedhetik a fantáziájukat, nem?!“ – kérdezte az egyik helyi tanítónéni. „Persze“ – válaszolhatnánk neki most innen is. „Hagyom öket.“ Mi meg hagyjuk a kedves olvasót. Illetve dehogy hagyjuk! Azon túl, hogy Domi Marcinak küldött rövid, de velös esemény-értékelö e-mailjét nyilvánosságra hozzuk, további adalékokkal is szolgálunk.
Záhony: a Képvándorlás harmadik állomása. Sok szempontból igazi megmérettetés a CSAKODA tagjai számára – ami éppen az akkor érzett csalódottság miatt lett egyrészt elöremutató a projekt (ön)értelmezésében, másrészt feledhetetlen emlék azok számára, akik ott voltak. Részben egy helyi keménylegény (saját bevallása szerint gengszter, így nyilván a neve elhallgatását kérné – még szerencse, hogy egyébként sem emlékszünk rá) idegenvezetése által ismerkedtünk meg olyan lokális jellegzetességekkel, mint a tartármártásos pizza, a 118 forintos Borsodi Búza sör, vagy a tsz-diszkó. De bármennyire igyekezett is az önjelölt gájd (vagy fogalmazzunk így: bármennyire is villogott társaságunkkal a helyi szcéna elött), nem tudta elérni, hogy a CSAKODA ne a Vasutas Müvelödési Házban töltse el éjszakai pihenöidejét – mert vannak hideg napok, amikor nem szívesen mozdulsz ki, és vannak hideg környékek, ahova nem szívesen mész el. És ha ez a kettö együttáll… A szállásunkon csak ki szerettük volna húzni a visszaindulásig – akkor még nem tudhattuk, hogy ezek lesznek az utolsó ágyban töltött éjszakák a képvándoroltatók életében: ezt megelözöen, Bélapátfalván egy elmegyógyintézetben aludtunk – ágyban; Záhonyban a müvházban – ágyban; utána pedig… mindenütt a földön – hálózsákban. No persze hideg napok, hideg környékek ide vagy oda, az sem elhanyagolható tény, hogy a Csakide!! kiállításoknak itt volt a legnagyobb nézettsége – viszont azt sem tagadhatjuk le, hogy a látogatók jórészét azok a helyi általános iskolások tették ki, akiket a rajtanáraik vezényeltek ki a tárlatra. Szóval bár szörnyü volt az idöjárás, munkás volt a szállás, és kiábrándító volt az a fajta múzeumpedagógiai érzéketlenség (és bizony-bizony, itt nem csak a helyi rajztanárokra gondolunk, hanem saját magunkra is), ami a tárlat bemutatását jellemezte, mégis voltak pozitívumok. Nagyszerü volt például a kiállítótér (itt olyan felületekre gondolunk többek között, mint a mümárvány fürdöszobacsempe), amellyel egy professzionális galériában nem találkozhat az átlag kortárs müvész.
És amiért nem is menne el ilyen messzire – pedig…

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Záhony (pop. ca. 4000, North-Eastern Hungary), 11st November, 2011.

Not the joyful experiences but the disappointments give importance to a journey – these words sound true if we look at the third jaunt of CSAKODA.
"Stop! Experience it! Go to the next!" – instructions by a local art teacher addressed to her students...
"They can let their imagination here, can't they?!" – asked an other lady. "Of course" – answered the group. "OK. Then, I let them."
So, let the story started. Záhony was a real challenge in many ways for the members of CSAKODA. Due to the frustrations (equally on the streets and in the exhibition space) It become a progressive experience in the self-understanding of the project.
Quotes from an e-mail sent by Domi to Marci: "We have to talk about the kids! We saw how their teachers dealt with the situation. It was awful... One of them tried to copy the methods of Ákos, but without spirit. The others pouted or ran along the exhibition or asked silly things from the children. It was instructive and thoughtful to see how they act, but our movement isn't worth much if we just observe there and don't show alternative ways of understanding art for children. And here comes the question: do we really like to focus on youngsters or rather target the adults hard?"
Finally we chose the last option.
Night fell... Thanks to the voluntary guidance of a local tough guy (a self-confessed gangster, who obviously would request for anonymity - fortunately we don't remember his name anyway ) we had the pleasure to experience the cheapest wheat beer of the country, pizza with tartar sauce and the famous kolkhoz-discoteque. But all his efforts were in vain, because finally the group spent the night with sleeping in the Railroader Community Center. There are cold nights when you unwillingly go outside, and there are cold places what you unwillingly visit. And if these to come together...
Regardless of cold nights or cold corners it's still a non-negligible-fact, that the exhibition in the Railroader Community Center of Záhony was the most visited one – however we cannot deny that the large part of the visitors were students guided by their teachers.
Summarizing good and bad adventures, we would like to highlight the inspirational qualities of the exhibition space: it was covered with fake-marble bathroom tile, which is hardly found in professional galleries – unfortunately.

Még több fotó a Facebookon! / Additional photos on Facebook!

A fotókat Keresztesi Boti és Bálint Bence készítette. / Photos by Boti Keresztesi and Bence Bálint